Sziasztok! :)

Szóval megkaptam az ösztöndíjat, de milyet is??? Ez az ösztöndíj 10 hónapos kínai nyelvi képzést biztosít számomra a Shanghai Jiao Tong University-n.

Ezek után oda is kellett valahogy jutnom, értelemszerűen a repülőgép mellett döntöttem, mert a transzszibériai vasút kicsit meredeknek tűnt elsőre. Talán legközelebb! ;) A Finnair-t választottam, ami egy nagyon jó döntés volt: precíz, megbízható, tiszta és nem kell félnem, hogy a tranzitban maradok pár napig.

Szeptember 2-án reggel fájó búcsút vettem Családomtól és Kedvesemtől, az ismert világtól eltávolodtam, elindultam az ismeretlen felé. Már nem fordulhattam vissza, csak azzal nyugtattam magam: "hogy ez az álmod, ez az, amit akarsz, minden rendben lesz." A repülés Helsinkiig 2 óra volt, mintha Győrből Budapestre utaznék, majd átszálltam és kezdetét vette a 8 órás út egészen Sanghajig. Tudtam, hogy aludnom kell az időátállás miatt, ezért sokat ettem és ittam egy doboz sört, aminek meg is lett a hatása, végigaludtam az utat.

Sanghaji idő szerint 7.10-kor érkeztem a pudongi reptérre, ami nem meglepően nagy, de meglepően modern, szép és rendezett. A határőrökkel nem volt gond, még mosolygtak is. ;) Ahogy kiléptem a klímatizált tranzitból, párás, 30 fokos levegő várt rám és körülölelt. Erre számítottam, viszont a helyzetemet nehezítette, hogy télibakancs, fekete hosszúgatya, pulcsi, bőrkabát stb. volt rajtam, amiatt, hogy minél kevesebb tömege legyen a bőröndömnek (23kg+8kg kézipoggyász+5kg laptop és tablet). A repülőtéren megvártam a barátomat, aki 2 órát késett, de sebaj! Legalább tudtam neten írni az otthoniaknak, hogy a gép a megfelelő helyen landolt. 

Már csak a sulimhoz kellett eljutnom, ami csak 55 km-re van a reptértől. Mivel még sosem jártam itt előtte, a barátom pedig 2 nappal előttem érkezett, úgy éreztem a túlzsúfoltnak titulált metrót kihagyom és maradok a taxinál. Megmutattam a sofőrnek a kínai írásjegyekkel írt címet, de fogalma nem volt hova kell menni. Ennek ellenére MOSOLYOGVA betessékelt az autóba, majd hívott pár számot és szerintem megvilágosodott. (Fixen megmondtuk neki az árat, mert elég nagy zsiványok tudnak lenni.) Az út első felében autópályán mentünk, akkor kicsit féltem, mert elég ritkán lakott terület vett körül, az autópályán is kevés kocsi volt. Az út másik felében, pedig azért féltem, mert a taxi a zsúfoltabb két sávos úton elment két kocsi között, aki pedig lassan ment, azt ledudálta, szerintem nem gyenge. :D Legalább már körülvett a civilizáció, a felhőkarcolók tömege, ahogyan ezt korábban elképzeltem. Mindenesetre logikát a közlekedésben a mai napig nem találtam: a zebra csak dísz, a gyalogos lámpa is (a kisíven kanyarodó autók simán elütnek, ha nem figyelsz, sőt náluk a nagyíven kanyarodó autót is engedik, amikor a gyalogosnak zöldje van). Az autók mellett ott vannak még a robogósok, akik szintén veszélyeztetik az életemet, főleg, hogy elektromos meghajtásúak, és nem lehet hallani. A bringásokról inkább ne is beszéljünk. A lényeg, hogy körültekintően kell gyalogosan közlekedni, úgy túléled! Mindezek ellenére eddig egy balesetet sem láttam, egy koccanást sem, kis túlzással az autók makulátlanul ragyognak. ;)

Örömmel telve, hogy nem haltam meg, kiszálltam a taxiból és megláttam az egyetem campusának a főbejáratát. (a képen a főbejárat látható) Nagyon boldog és izgatott voltam, kíváncsi voltam, hogyan kamatoztatom a nyáron nem gyakorolt kínai tudásomat. Eleinte nem kellett használnom, mert az egyetem által küldött campus térképpel könnyen el tudtam tájékozódni a sok nagy és modern épület között. Célom a külföldi tanulmányokkal foglalkozó iroda megtalálása volt, ami pirosan van írva a térképen. Mondhatni könnyen megtaláltam, viszont a gondok itt kezdődtek. Azt tudni kell, hogy Sanghajban sanghaji kínait beszélnek, én pedig mandarin kínait beszélek, persze sokan beszélik azt, amit én. DE!!! Naná, hogy a portás néni, aki el tudott volna igazítani, nem beszélte... Akárhogyan próbáltam elmondani, amit akarok, nem értette. (közben MOSOLYGOTT, aranyos volt) Ő azt a megoldást találta, hogy üljek le és várjak. De mire?!?! :D 15 perc ülés után megkerestem a 111-es irodát az épületen belül, mert korábban az emaileket onnan kaptam. Nagyon jól tettem!!! (szerintem egész nap ott ülhettem volna, és várhattam volna a csodát) Nem csak mandarint, de még angolul is beszéltek! Onnan a koleszba irányítottak, ahol ismét egy portás várt rám, aki szintén nem beszélt mandarint... :) Viszont Ő már tudta a dolgát, MOSOLYOGva, udvariasan a gazdasági irodába vezetett, ahol már mandarinul beszélve tudtam intézni a dolgokat. (itt egy dekoratív hölgy van, aki szintén MOSOLYGÓS). Megkaptam a szobám kulcsát és megmutatták melyik: 103-as szoba. Konkrétan az első koliszoba az épület bejáratától számítva. Szemben velem található a gazdasági iroda, mellettem a porta, szóval még biztonsági őröm is van a portás bácsi személyében. ;) (Érdekesség: Kínában a földszintet első emeletnek hívják, tehát ami nálunk 6. az náluk 7. emelet) Kinyitottam a szobám ajtaját és meglepve vettem észre, hogy mekkora. Sokkal kisebbre számítottam, kb 3*6 méteres, és van minden: klíma!!!, hűtőszekrény, mikró, vízadagoló, TV, internet, egy csomó bútor és egy másfél személyes ágy plusz kitakarítva vettem át. Viszont közös: a fürdő, a mellékhelység és a mosdók, amik nagyon tisztán vannak tartva.(minden reggel takarítják) Amúgy van angol wc is, nemcsak guggolós kínais, szóval megmenekültem. :)

Ezek után próbáltam kipihenni magam, de az izgatottságtól ez nehezen ment.

Nem hiába írtam nagy betűvel a mosolyog szót! Mindenhol viszonozzák a mosolyomat, segítőkészek a hétköznapi életben. Viszont az üzleti életben.... arról majd később írok. ;)

Folyt. köv. hamarosan!

Love you guys! :)