Sziasztok! :)

Először is szeretnék mindenkinek 8500 km-ről nagyon BOLDOG KARÁCSONYT kívánni! :) Másodszor pedig írnék pár sort arról, ahogyan a karácsonyt Sanghajban ünneplik, ünneplem.

Az igazság az, hogy a kínaiak nem ünneplik a karácsonyt, de ismét csak azt tapasztaltam, hogy Sanghaj nem is igazán Kína. Az összes bevásárlóközpont szemet kápráztatóan fel van díszítve, a hotelek és a főbb terek egyaránt. ;)

A karácsonyom nem indult túl pompásan, mert nem igazán éreztem azt, hogy a szeretet ünnepe közeleg.  Semmi karácsonyi fílingem nem volt... :( DE! Tudtam, hogy a koliban van egy karácsonyfa feldíszítve a lépcsők alatt és vártam arra a pillanatra, amikor felállítják.  Egy héttel ezelőtt ez be is következett, DE egy nappal később a vészkijárat útvonalának akadályozása miatt a kolesz "gazdasági szakmenedzsere" eltávolította azt. :( Mindenki fel volt háborodva, amit észre is vettek, ezért a karácsonyfa helyére egy arra nem hasonlító növényt tettek, gondolván arra, hogy majd az jó lesz nekünk... Nem baj! Kreatívak voltunk, így elneveztük Xmas plant-nek (karácsonyi növény) és felturbóztuk csillaggal meg műanyag hópelyhekkel. Na erre már nem tudtak mit lépni, ezért az Xmas plant azóta is mosolyogva fogad minket a maga "szépségével.

Ez még nekem nem volt elég, az Xmas plant nem hozta el nekem az érzést, többre vágytam. Orosz barátom egyik nap küldött egy képet egy ún. Kissmas Tree-ről (nem tudom lefordítani magyarra, bocs), ami Xintiandi-ben van. Ez az ötlet nagyon tetszett, egy részt, mert Xintiandi-ben van, ami a "franciák körzete", ezért gondoltam elég szépen fel lehet díszítve, másrészt, mert meglepetést akartam szerezni barátnőmnek a Kissmas Tree-vel.

Dec. 23: Azzal a reménnyel telve, hogy ott meglelem a karácsonyi fílinget, barátnőmmel együtt elindultuk a  15 percre lévő Xintiandi-be. 

Megérkeztünk... Az utcák ragyogtak ezer féle karácsonyfaizzóktól, pedig még csak nem is Xintiandi szívében voltunk. Tudtam, hogy jó helyen járunk, mert csak európai stílusú házak sorakoztak, kezdtük magunkat otthon érezni. Egyre beljebb mentünk, majd megláttunk egy kissmas tree-s plakátot, - persze barátnőm semmit sem sejtett - amit követtünk és hamarosan meg is csodálhattuk a karácsony fát. Azt hittem kisebb, a kínaiak nem aprózták el, egy kb. 20 méteres fát állítottak fel. Beálltunk a tömegbe, ami a monstrumot körülvette és néztük, hogy mi fog történni. Az történt, hogy két hölgy a kissmas tree alá állt, megfogtak két ágat és... csókolóztak. :O ;) Ezt az információt gyorsan feldolgoztam, majd megkérdeztem a fát "menedzselő" úriembert, hogy fiú-lány is csókolózhat? Bólintott, úgyhogy a színpadra álltunk (a fa alá) a famenedzserrel, aki elmagyarázta a kissmas tree használatát, majd otthagyott minket. 1. lépés: állj a pároddal szemben. 2. lépés: fogjátok meg egyszerre a két ágat. 3. lépés CSÓK 5 másodpercig. A képen a 3. lépést láthatjátok. :) Megtettük... lefényképeztek és fütyültek közben. Ezek után átvettük a fényképet és a "szerelem bizonyítványt".

Kicsit még sétálgattunk Xintiandi-ben és szinte teljesen sikerült magamat otthon érezni, érezni azt, hogy karácsony van.

Dec. 24: Iskolaidő volt, de nem mentem be, mert nem akartam elrontani a napomat, így inkább otthon heverésztem. 

Este 6-ra lefoglaltunk egy asztalt a Perry's bárban, ahova 6.30-ra sikerült odaérnünk. (barátnőm, én és két barátom) A Perry's bár egy népszerű, külföldieknek szánt hely: a mennyezetre a világ összes országának zászlója van fellógatva; a falra, az asztalra, a csempére, a lámpára, szóval mindenhova lehet filctollal írni, ezt persze a vendégek ki is használják, emiatt mindenhol minden féle nyelven nevek és kifejezések sokasága látható, ami különlegessé teszi a helyet. Ráadásul karácsony alkalmából fát állítottak és feldíszítették a helyet. A kaja finom volt, a viszki kólám szintén, úgyhogy maximálisan elégedett voltam. :))

Visszajöttünk a koliba, ahol a karácsony estét már barátnőmmel kettesben töltöttük. Fát nem vásároltam, mert csak műfenyőt lehet kapni, ami nem olcsó itt, ha meg is vettem volna, akkor később mit csinálok vele? Szóval kreatívan letöltöttem egy fenyőfa alkalmazást a tabletemre, fenyőfa probléma megoldva. ;) :D Utána gyertyafényben elénekeltünk pár karácsonyi dalt, kártyáztunk, majd megajándékoztuk egymást. Az ajándék tabu, nem írom le. 

Összességében jól éreztem magam, sikerült karácsonyi hangulatot varázsolnom magam köré. Egy valami hiányzott, nem más, mint a CSALÁDOM. Szóval TI, akik most Magyarországon vagytok a CSALÁDotokkal, legyetek nagyon boldogok, értékeljétek és szeressétek egymást, mert elég gáz család nélkül a szeretet ünnepe.

Minden jót! Még egyszer boldog karácsonyt! :))

Sziasztok! :)

Némi fejszámolást követően rájöttem, hogy valamivel több, mint 3 hónapja vagyok Sanghajban és realizáltam, hogy rendszer keletkezett a sanghaji életemben, azaz eljött a "szürke" hétköznapok ideje.

A szürke jelző két héttel ezelőtt egyaránt jellemző volt a sanghaji levegőre, mivel a légszennyezettséget mérő index a mobilalkalmazásom szerint kiakadt, ami elég megbízható, mert amerikai és kínai mérésekre alapoz.

Csak, hogy értsétek miről szól ez az alkalmazás: 0-50 hegyilevegő (falu Magyarországon); 50-100 valami van a levegővel (pl.: Győr-kisebb város); 100-200 nem éppen jó a levegő (Budapest); 200-300 egészségtelen (átlag Sanghaj -  már ennek is örülök); 300-400 nagyon egészségtelen (Sanghaj forgalmasabb része átlagosan); 400-500 ne menj utcára! meghalsz! kb. ezt írja le javaslatként az alkalmazás, ez alá nem ment két héttel ezelőtt, gyúrni azért elmentem; 500-tól nem tudom mi történik, mert -egy: nem mertem az utcán tartózkodni 10 percnél több ideig  -kettő: kiakadt a mérő ( 0-tól 500-ig van skálázva) és nem írt hozzá megjegyzést. Ez az állapot kb. 2 napig tartott.

A japánok és koreiak nagyon elővigyázatosak, már 300 felett maszkot viselnek. A kínaiak is hasonlóképpen cselekednek, ha helyzet van. Csak ők éppen semmit nem érő maszkokat hordanak és cigiznek a szmogban. Viszont elég divatos semmit nem érő maszkokat lehet vásárolni, például: tigris mintás, leopárd mintás, halálfejes, van zebra mintás Győzikének, ha ide tévedne. Találkoztam olyannal, aki rendkívüli módon védte tüdejét, őt a képen láthatjátok... ... fő az egészség. :) A legjobbak mi, nyugatiak vagyunk, ugyanis 400 felett kb. 10%-unk, ha visel maszkot és cigizünk. ;) A nyugati acéltüdő azért ott van! ;) Igaz a 10%-on kivülre esek, de nem dohányzok!

Viccet félretéve éreztem a kb. egy hétig tartó nagy adag szmogot: felerősödött az allergiám, emiatt kicsit begyulladt a nyaki nyirokcsomóm, picit begyulladt az orrom, a szemem, "kapart" a torkom, ja és nem láttam a Financial Center (Sörnyitó) tetejét, ahol buliztam pár héttel korábban-what a pity. :(

Ma már hála égnek semmi bajom, mert jött egy szellő és elfújta innen a szürkeséget.

A légszennyezettségről bővebben olvashattok külföldi oldalakon, teli volt vele a sajtó. Tucatnyi képet láthattok a szmog fedte Sanghajról.

Mára ennyi...

Sziasztok Magyarok! :)

Először is bocsánatot szeretnék kérni azoktól, akik hűen követik a blogomat! El vagyok havazva a tanulással, mert szeretnék márciusban nyelvvizsgázni. Most viszont van egy kis időm idefirkantani valamit. Próbáltam összegyűjteni 3 olyan dolgot, ami nagyon fura lehet egy magyarnak Sanghajban. Ez a bejegyzés majdnem olyan, mint a gyógyszer -  étkezés után ajánlott! 

1. Kínai WC

Mielőtt idejöttem Kínába már tudtam, hogy ez a dolog egészen más lesz a sanghaji életemben. Főleg a kínai tanárom mesélt a WC csésze kinézetéről, és arról ahogyan a kínai férfiak használják. Hogy ebből mennyi volt igaz? - Minden! Hogy néz ki? -  Lényegében egy ovális lyuk a földben, szóval nincs hova leülni, persze a földre le lehetne, de az eléggé higiéniátlan lenne. Hogyan használjátok? - A guggolás javasolt. Igen, ez azért némi erőfeszítést igényel. Emiatt arra még nem jöttem rá, hogy a reumás öreg kínaiak hogyan használják, lehet nem akarom tudni?!?! Ami szép Sanghajban, hogy itt vannak a kínai WC-k mellett angol WC-k is, aminek én nagyon örülök. Hogyan használják a kínaiak? - Először a köpködésüket lehet hallani, majd a cigarettagyújtó hangját, mert naná, hogy rá kell gyújtani a WC-ben. Kínában mindenhol dohányoznak, még ott is, ahol a tábla tiltja, ami engem a legjobban felháborít, az az, hogy a liftben is rágyújtanak, enyhe füstmérgezést kapok mire kiszállok. Némi ellentmondást érzek, amikor a liftben látom a ne gyújts rá táblát, de a hamutál ott van.

2. Köpködés az utcán

Sanghajban az utcákat tisztán tartják, mindig lehet látni, hogy valaki sepri a hulladékot, szóval egy szavam nem lehet. DE!!! Emellett van egy európai és amerikai kontinensen élő ember számára egészen gusztustalan dolog, amit az utcákon művelnek, ami nem más, mint a turházással egybekötött köpködés. 3 hónapja vagyok itt, az első hónapban "fujjoztam", de most már csak röhögök egy-kettő hangosabb példányon, hogy hogyan lehet valaki ennyire szemtelenül gusztustalan. ( persze ők ezt nem így gondolják) Mi az oka ennek? Ők úgy tartják, hogy jobb kint, mint bent, ami igaz! A másik ok az, hogy számukra az utca a zsebkendő. Nem használnak zsebkendőt, mert ők azt tartják gusztustalannak. (Emiatt, ha fújjátok az orrotokat, az idősebbek furán néznek rátok.)  Egyszer megkérdeztem egy kínai barátomat, hogy miért van ez? A válasz: az jobb, ha egy papírdarabba belefújod a baktériumodat, majd utána zsebrerakod a bacikat? Amivel teljesen egyetértek, pl.: koszos zsepi a zsebben->zsebrerakott kéz->kézfogás->baci átadva, ezért az egy fújás után irány a kuka módszert használom - tiszta kompromisszum. ;)

3. 筷子-kuaizi-evőpálcika-étterem

Magyarországon elmegyünk egy étterembe, kikérjük a szokásos napi menüt, leülünk a szépen kanállal, villával, késsel megterített asztalunkhoz, vagy odahozzák az evőeszközöket. Itt ez nem így van! Elmegyünk az étterembe, - ami minden sarkon megtalálható, szóval éhen halni nem lehet - leülünk és azt vesszük észre, hogy kanálnak, főleg késnek nyoma sincs, annál inkább találunk pálcika alakú valamit, na azzal kell enni. ;) A leveshez általában hoznak kanalat, de a főfogáshoz csak pálcika áll rendelkezésünkre. Ezért első dolog, amit tuti megtanultok, ha kijöttök, az a pálcika használata. Az első hét szenvedés, mert ki kell tapasztalni a fogását, plusz gyenge a kezetek hozzá. Türelmet igényel, mert az elején nem mindig sikerül a szájba juttatni az ételt, de egy kis fogyókúra mindig jól jön vagy elmentek a mekibe. ;) Egy hét után már profik lesztek!!! Egyébként egy fontos szabály van az étteremben, úgy ehettek, ahogy akartok, ha lábbal könnyebb, akkor lábbal. Csámcsoghattok is, ők is csámcsognak. Páran egész kulturáltan esznek, páran... inkább nem mennék bele.

Ezeket a dolgokat már sikerült megszoknom, persze ez egyéntől függ. Ismerek olyan magyart, aki itt él több éve és még mindig arcokat vág egy-egy ilyen jellegű dolognál.

Mára ennyi, megyek vissza tanulni.

Megpróbálok hétvégén írni, szóval majd kukkantsatok rá a blogomra.

Minden jót MAGYAROK! :)

Sziasztok! :)

Ismét itt vagyok! Még élek, de nem is akárhogyan. ;)

Tegnap volt szerencsém részt venni egy bulin, ami nagyon különleges volt számomra a hely miatt, ahol megrendezésre került.

Csütörtökön este hívott a barátom, hogy van e kedvem bulizni vele szombaton a Shanghai World Financial Center 93. emeletén. Először azt hittem poénkodik, de örömmel tudatta velem, hogy nem. :O A következő kérdésem az volt, hogy mennyi a belépő? A válasz ismét pozitív volt: neked és a barátaidnak ingyenes. ( 100 yuanért kb. 3600 Ft-ért lehet meglátogatni a 94., a 96.és a 100. emeletet buli nélkül) Nagyon boldog voltam, mert az egyik álmom volt feljutni a Financial Center tetejére, ami 492 méterével és jellegzetes sörnyitó alakjával Sanghaj egyik jelképe. 

Szombat este elkezdtünk készülődni az partira: "Mit vegyek fel? Biztos, hogy a farmer - póló kombó nem lesz jó!" Hála égnek tapasztalt mexikói barátom, aki már részt vett eféle partikon, tudott tanácsot adni. Fekete bőrcipőt, fekete nadrágot, kék inget nyakkendővel és szövetkabátot öltöttem magamra. Szóval adtam magamra. ;) 

Este 10-kor sikerült elindulnom barátnőmmel és két barátommal a nagy monstrum felé. Nagyon izgatott voltam, hogy milyen lesz az épület belülről, klasszikus vagy modern vagy mindkettő, meg milyenek lesznek az emberek.

Az odajutáshoz a jól bevált tömegközlekedést választottuk, amit egészen a Lujiazui metróállomásig használtunk. Ez a metróállomás Pudong szívében van, ahol a legmagasabb felhőkarcolókat lehet megtekinteni közelről. Itt van az Oriental Pearl Tower is, ami szintén Sanghaj egyik legjellegzetesebb épülete. A sok magas, modern épület között úgy éreztem magamat, mintha nem a Földön lennék, mintha egy egészen más bolygóra csöppentem volna, leírhatatlan... Nyakamat majdnem kitörve néztem az épületeket, és azon elmélkedtem, hogy ezeket mind ember építette?!?!

Közeledtünk a "Sörnyitó" felé, amikor csináltam ezt a borzasztó képet, de hát csak ennyire volt képes a mobilom, sorry! Ezen a képen látható az épület fényjátéka, ami minden nap elkápráztatja a népet. A többi épületnek szintén van ilyen fényjátéka, úgy érzem néha magam, mintha már az utcán parti lenne. 

Beléptünk az épületbe, nem csalódtam, nagyon modern és kifinomult volt a beltér. ;) A lifthez siettünk, mert nagy embertömeget láttunk közeledni és csak egy lift működött, a 93 emeletet pedig nem volt kedvem megmászni lépcsőn. ( too big challenge ) A liftben nem enyhén éreztem a légnyomásváltozást, ahogy a 74. szintre jutottunk, itt átszálltunk egy másik liftbe, ami a 92. emeletig repített minket, ahol egy étterem várt minket nem gyenge kilátással. A végső cél nem ez volt, ezért átszálltunk egy 3. liftbe. Kiszálltunk, felhívtam a barátomat és már bent is voltunk a club-ban.

Az emberek 90%-a külföldi volt és ahogyan azt vártam, mindenki extra elegáns ruhát viselt. Két teremben, két különböző műfajú zene szólt. Az egyikben r'n'b, house, a másikban élő zongorás est volt. Szívem szerint a zongorás estet választottam volna, de a többiek a tucc-tucc zenére voltak rápörögve. Mexikói barátommal kikértük szerintem életünk legdrágább sörét, ami kb. 2300 Ft volt és naná, hogy csak 3 decis. :( Emiatt próbáltam minél lassabban inni, kiélvezni minden egyes cseppjét, molekuláját. Ezek után elvegyültünk a tömegben és táncra perdültünk. :D Nagyjából egy órát töltöttünk ezzel a tevékenységgel, majd átmentünk a zongorás terembe, ahonnan ámulatbaejtő kilátás fogadott minket. Erősen gondolkodtunk, hogy igyunk e bort (5040Ft/dl) a fíling kedvéért, de mivel nem találtunk kedvünkre való ülőhelyet, ahonnan a kilátás jó, nem fektettük a pénzünket borba. :/

Kis ideig élveztük a zongorajátékot, majd uriasan távoztunk a buli helyszínéről. Utána lecsekkoltuk az éttermi árakat, hátha nem olyan drága. Tévedtem!!!  Egy tál spaghetti 10 ezer Ft volt, ami a legolcsóbb étel volt, nem éppen menzai ár...

Elégedetten, enyhén fáradtan elhagytuk a Shanghai World Financial Centert, és kerestünk egy taxit.

Ez is megvolt! :) Bulizhattam 500 méter magasan, a világ egyik legmagasabb, legismertebb épületében, amiről 2 hónappal ezelőtt még csak álmodoztam.

Mára ennyi. Ha van kérdésetek/kérésetek, írjatok bátran az email címemre! (kamee91@gmail.com)

Minden jót MAGYAROK!!! :)

匈牙利人 好! - Sziasztok magyarok! :)

Kiejtése: xiongyaliren hao, magyarosan: szongjálizsön háó

Tudom, hibás vagyok, mert kihagytam egy hetet. Nem azért, mert lusta voltam, ellenkezőleg, túl sok volt a tennivalóm. ;) Miért is? Mert megkaptuk a kínai államtól a szokásos egy hét őszi szünetet, és ezt kihasználva próbáltam minél több helyre eljutni.

Ha olvastátok a korábbi bejegyzésemet, akkor tudjátok, hogy közgazdaságot tanulok. A szünetben elmentem mexikói jó barátommal piacot kutatni, aki szintén gazdaságot hallgat egy mexikóújvárosi egyetemen. A kutatást először az utcai árusoknál kezdtük, majd a kisboltokban, a szupermarketekben, a hipermarketekben, a plázákban és a fake marketekben folytattuk. Ezeket a továbbiakban részletesebben elemzem.

Először a szupermarketekkel, hipermarketekkel és a plázákkal kezdeném, mert ezeken a helyeken más vásárlási módszert kell használni, mint a többinél.

A szupermarket szinte ugyanolyan, mint Magyarországon, ugyanakkora, ugyanúgy tipologizálva vannak a termékek. Ugyanúgy néz ki, semmi újdonság. Olcsóbb, mint a kisbolt. Érdekesség: elvétve vannak tesco szupermarketek. ;)

A hipermarket már más tészta, olcsó termékek, olcsóbbak, mint Magyarországon, és minimum 2-szer akkora helyen 4-szer annyi termékkel. A két leghíresebb hipermarket a Walmart és a Carrefour. Mindegyik kb. 3-4-szer nagyobb, mint a győri Tesco hipermarket, vagy mint a pesti árkád spar. 

A plázák, azok a gyönyörű plázák. ( a képen egy pláza látható, mintha az Enterprise-on lettem volna ) Biztos vannak kevésbé szépek, de én eddig olyanban nem voltam. Modernek, tiszták, csillognak-villognak, hatalmasak ( pesti árkádnál nagyobbak ). A legmenőbb, a legújabb cuccokat itt tudjátok megvenni. Itt megtaláljátok szinte ugyanazokat a márkákat, amiket a magyar plázákban: H&M, Zara, Tommy Hilfiger, Adidas stb... az árak kb. ugyanazok, mint Magyarországon, talán kicsivel drágábbak, mert Sanghaj a legdrágább város Kínában.

Most jön a lényeg, ami miatt "Kínában a 70 éves öregasszonynak is nagyobb üzleti érzéke van, mint egy magyar üzletembernek"( ezt Magyarország egyik legjobb üzletembere mondta nekem, nevet nem szeretnék említeni), az utcai árusok, és modernebb változata a fake market. Ez egy külön tudomány esküszöm!

Első lecke: mindig alkudj, mert olcsón vehetsz jó minőségű dolgokat! Légy pofátlan, de ne tiszteletlen! Ők is azok, mert hihetetlen magas árréssel próbálnak termékeket eladni. :/

Az utcai árusok már annyira nem elterjedtek Sanghajban, konkrétan be vannak tiltva. Ők azok, akik a háromkerekű biciklit, vagy gurulós kiskocsit meg tudnak pakolni tonnányi termékkel. Konkrétan múltkor a kiskocsi rakománya nagyobb volt, mint egy kisbusz... kb 4 méter magas és 8 méter hosszú. Lightosabb fajtájuk a gurulós konyhás emberke, aki bárhol éttermet tud nyitni, akár az utca közepén is. Ha jön a rendőr, akkor irgalmatlan sebességgel bezúgnak egy sikátorba. Nagy SURVIVOROK! ;)

Fake market!!! A kedvencem! Ahogy az angol nevében is benne van, itt hamisítványokat lehet főleg kapni. Eddig 4 fake marketben voltam, az egyik a föld alatt van, pontosabban a metróállomással egybe van kötve. Úgy képzeljétek el, hogy van egy csomó kb. 3méter*5méter nagyságú üzlet egymás mellett termékekkel telipakolva több ezer négyzetméteren. Egy üzletben egy fajta terméket tudtok megvenni. (külön van: táskabolt, cipőbolt, mobilbolt...) A vicc az, hogy ugyanaz a fajta másik üzlet, ugyanazokat a termékeket árulja... Az kezdőárak kb. ugyanazok, ha megkérded az értkésítőtől, de az egyiknél jobban lehet alkudni. Szóval a cél: megtalálni azt az árust, aki a legtöbbet enged ugyanabból a termékből. Célszerű többen menni a fake marketre, több szem többet lát, több fül többet hall, meg több az árengedmény, ha adott helyen több cuccot vesztek. Rendkívül jó minőségű "Luiz Vuttyon" táskát lehet kapni az eredeti árának a töredékért, ez csak egy példa a sok közül... Azért szeretem a fake marketet, mert sokat lehet alkudni, jó dolgokat lehet venni és fejleszthetem az alkudási képességemet. Még a végén eljutok a "70 éves öregnéni" szintjére. :D

Nagyjából ennyit szerettem volna írni erről a topikról. Remélem élveztétek! ;) Nyugodtan osszátok meg a linkemet bárhol! Ha van kérdésetek, akkor írjátok meg: kamee91@gmail.com

Jövő héten ismét egy érdekes témáról fogok írni. 

Minden jót!

再见!!!!

Sziasztok! :)

Rendületlenül folytatom blogom írását, hogy megoszthassam Veletek az élményeimet. Ebben a bejegyzésemben már a magyar diákok által kevésbé kedvelt OKTATÁSról lesz szó.

Ugyanúgy, mint a magyar felsőoktatásban, itt is részt kellett venni az úgy nevezett regisztrációs napon. Vinnem kellett az útlevelemet plusz azt a kilónyi papírt, amit Magyarországon kaptam illetve fénymásoltam. Mindezt a külföldi tanulmányok épületében kellett megejteni, ahol először találkoztam a leendő kolis és iskolatársaimmal. Nem meglepően mindenki profin tudott angolul egy-két kivétellel. A reg.nap első szakasza a főcsarnokban zajlott, ahol kaptam egy Shanghai Jiao Tong University-s (SJTU) táskát, benne: SJTU-s rózsaszín póló ( a méretemet pont eltalálták, a színt már kevésbé :( ), SJTU hogyan éld túl Sanghajt könyv, térkép plusz féléves tanrend. Ezek után elnavigáltak egy terembe, ahol mindenki külföldi (nem kínai) volt, itt nem emlékszem mit csináltam, biztos fontos lehetett...közben eszembe jutott, a diákigazolványt! Aztán átmentünk egy másik terembe, ahol az útlevelemet csekkolták, és elláttak még több infóval, majd tovább küldtek egy másik terembe, ahol vért vettek meg leadtam az orvosi papírjaimat stb... A lényeg, hogy a vízumhoz Magyarországon kellett csináltatnom fizikai állapot felmérést, amiben volt vérvétel. Szóval a vérvétellel lehúztak, de nem csak engem. ;) (kb 7000 stabil forint volt) Majd utamat tovább folytattam nem meglepően egy újabb terem felé, ahol megkaptam a könyveimet. (kb 4000 ft volt 6 könyv meg 3 CD, szerintem korrekt, ráadásul visszatérítik az árát) 

A következő program a napirendemben az évnyitó volt, ami a képen látható teremben került megrendezésre. Azért befértünk páran... Ezen az évnyitón kínai nyelvet tanuló külföldiek (nem kínaiak) vettek részt, szóval itt is sikerült ismerkednem. Miután sikerült elhallgatnom/elhallgatnunk kezdetét vette a hivatalos évnyitó. ( fel kellett vennem a rózsaszín pólót :( ) Először az egyetem igazgatója tartott üdvözlő beszédet kínaiul. Voltak olyan kedvesek, hogy angolul, japánul és koreaiul is elmondták a beszédet. Én az angolt választottam, mert a kínait még esélytelennek találtam, a többi nyelvről nem is beszélve, főleg, hogy valami mély jelentésű kínai mondáról volt szó. Az igazgató után felszólalt karunk dékánja, szokásos üdvözlés stb. Végül egy rendőr tartott nekünk kiselőadást a kínai törvényről, szokásokról. ( a halálbüntetést kihagyta )

A koliba a már megismert diákokkal tértem vissza (róluk majd később írok). A lényeg, hogy a reg.napon sikerült megismernem pár embert. Ez az egész regisztráció kb fél napomat vette el, így volt időm olvasgatni a könyveimet, elemezni az órarendemet.

A első tanítási napom hétfőre esett, csak 11-kor keltem fel, nem azért, mert lusta vagyok ( na jó, egy kicsit az vagyok), hanem mert 13.10-16.30-ig van órám. A többi napon 8.30-11.50-ig kell kínai tudást belepréselnem a fejembe, persze iskolán kívül is préselek napi kb. 2 órát, ami szerintem elviselhető. Az órákra visszatérve, van szövegértés, hallgatás és beszédkészség fejlesztő órám. Ezek közül a legkevésbé jó a hallgatás: egy 23 éves kínai csaj tartja, aki szerintem azért jön be tanítani, hogy az angol tudását gyakorolja. A beszédkészség fejlesztő óra már jó! Interaktív, sok a páros és a csoport munka, szóval lehet bohóckodva tanulni. Első órán be kellett mutatkozni a tanárnak és a többieknek, a következőket mondtam kínaiul: Sziasztok! Kálmán vagyok és magyar. Kínait tanulok az egyetemen, szeretem a kínai népet, a kultúrát és nem a legjobb a kínai tudásom. Az utolsó megjegyzésemmel azt értem el, hogy a kedves tanárnő mindig engem szólít fel órán. :/ A harmadik órámat egy aranyos, nagyon okos és kreatív tanár (kínaiul: laoshi, fonetikusan: laosö) tartja, akit nagyon szeretek. Szigorú egy kicsit meg ad házit, de Ő a legjobb! ;) 

Annyit még leírnék, hogy minden terem klimatizált! ;) Szóval örömmel megyek suliba hűsölni, nem úgy mint otthon a tantermekben, ahol a nagy melegben csöpög rólam a víz.

Mára ennyi! Következő alkalommal a bulikról meg a társaságról lesz szó. :) Megpróbálok videót is feltölteni.

Love you guys! :)

Sziasztok! :)

Szóval megkaptam az ösztöndíjat, de milyet is??? Ez az ösztöndíj 10 hónapos kínai nyelvi képzést biztosít számomra a Shanghai Jiao Tong University-n.

Ezek után oda is kellett valahogy jutnom, értelemszerűen a repülőgép mellett döntöttem, mert a transzszibériai vasút kicsit meredeknek tűnt elsőre. Talán legközelebb! ;) A Finnair-t választottam, ami egy nagyon jó döntés volt: precíz, megbízható, tiszta és nem kell félnem, hogy a tranzitban maradok pár napig.

Szeptember 2-án reggel fájó búcsút vettem Családomtól és Kedvesemtől, az ismert világtól eltávolodtam, elindultam az ismeretlen felé. Már nem fordulhattam vissza, csak azzal nyugtattam magam: "hogy ez az álmod, ez az, amit akarsz, minden rendben lesz." A repülés Helsinkiig 2 óra volt, mintha Győrből Budapestre utaznék, majd átszálltam és kezdetét vette a 8 órás út egészen Sanghajig. Tudtam, hogy aludnom kell az időátállás miatt, ezért sokat ettem és ittam egy doboz sört, aminek meg is lett a hatása, végigaludtam az utat.

Sanghaji idő szerint 7.10-kor érkeztem a pudongi reptérre, ami nem meglepően nagy, de meglepően modern, szép és rendezett. A határőrökkel nem volt gond, még mosolygtak is. ;) Ahogy kiléptem a klímatizált tranzitból, párás, 30 fokos levegő várt rám és körülölelt. Erre számítottam, viszont a helyzetemet nehezítette, hogy télibakancs, fekete hosszúgatya, pulcsi, bőrkabát stb. volt rajtam, amiatt, hogy minél kevesebb tömege legyen a bőröndömnek (23kg+8kg kézipoggyász+5kg laptop és tablet). A repülőtéren megvártam a barátomat, aki 2 órát késett, de sebaj! Legalább tudtam neten írni az otthoniaknak, hogy a gép a megfelelő helyen landolt. 

Már csak a sulimhoz kellett eljutnom, ami csak 55 km-re van a reptértől. Mivel még sosem jártam itt előtte, a barátom pedig 2 nappal előttem érkezett, úgy éreztem a túlzsúfoltnak titulált metrót kihagyom és maradok a taxinál. Megmutattam a sofőrnek a kínai írásjegyekkel írt címet, de fogalma nem volt hova kell menni. Ennek ellenére MOSOLYOGVA betessékelt az autóba, majd hívott pár számot és szerintem megvilágosodott. (Fixen megmondtuk neki az árat, mert elég nagy zsiványok tudnak lenni.) Az út első felében autópályán mentünk, akkor kicsit féltem, mert elég ritkán lakott terület vett körül, az autópályán is kevés kocsi volt. Az út másik felében, pedig azért féltem, mert a taxi a zsúfoltabb két sávos úton elment két kocsi között, aki pedig lassan ment, azt ledudálta, szerintem nem gyenge. :D Legalább már körülvett a civilizáció, a felhőkarcolók tömege, ahogyan ezt korábban elképzeltem. Mindenesetre logikát a közlekedésben a mai napig nem találtam: a zebra csak dísz, a gyalogos lámpa is (a kisíven kanyarodó autók simán elütnek, ha nem figyelsz, sőt náluk a nagyíven kanyarodó autót is engedik, amikor a gyalogosnak zöldje van). Az autók mellett ott vannak még a robogósok, akik szintén veszélyeztetik az életemet, főleg, hogy elektromos meghajtásúak, és nem lehet hallani. A bringásokról inkább ne is beszéljünk. A lényeg, hogy körültekintően kell gyalogosan közlekedni, úgy túléled! Mindezek ellenére eddig egy balesetet sem láttam, egy koccanást sem, kis túlzással az autók makulátlanul ragyognak. ;)

Örömmel telve, hogy nem haltam meg, kiszálltam a taxiból és megláttam az egyetem campusának a főbejáratát. (a képen a főbejárat látható) Nagyon boldog és izgatott voltam, kíváncsi voltam, hogyan kamatoztatom a nyáron nem gyakorolt kínai tudásomat. Eleinte nem kellett használnom, mert az egyetem által küldött campus térképpel könnyen el tudtam tájékozódni a sok nagy és modern épület között. Célom a külföldi tanulmányokkal foglalkozó iroda megtalálása volt, ami pirosan van írva a térképen. Mondhatni könnyen megtaláltam, viszont a gondok itt kezdődtek. Azt tudni kell, hogy Sanghajban sanghaji kínait beszélnek, én pedig mandarin kínait beszélek, persze sokan beszélik azt, amit én. DE!!! Naná, hogy a portás néni, aki el tudott volna igazítani, nem beszélte... Akárhogyan próbáltam elmondani, amit akarok, nem értette. (közben MOSOLYGOTT, aranyos volt) Ő azt a megoldást találta, hogy üljek le és várjak. De mire?!?! :D 15 perc ülés után megkerestem a 111-es irodát az épületen belül, mert korábban az emaileket onnan kaptam. Nagyon jól tettem!!! (szerintem egész nap ott ülhettem volna, és várhattam volna a csodát) Nem csak mandarint, de még angolul is beszéltek! Onnan a koleszba irányítottak, ahol ismét egy portás várt rám, aki szintén nem beszélt mandarint... :) Viszont Ő már tudta a dolgát, MOSOLYOGva, udvariasan a gazdasági irodába vezetett, ahol már mandarinul beszélve tudtam intézni a dolgokat. (itt egy dekoratív hölgy van, aki szintén MOSOLYGÓS). Megkaptam a szobám kulcsát és megmutatták melyik: 103-as szoba. Konkrétan az első koliszoba az épület bejáratától számítva. Szemben velem található a gazdasági iroda, mellettem a porta, szóval még biztonsági őröm is van a portás bácsi személyében. ;) (Érdekesség: Kínában a földszintet első emeletnek hívják, tehát ami nálunk 6. az náluk 7. emelet) Kinyitottam a szobám ajtaját és meglepve vettem észre, hogy mekkora. Sokkal kisebbre számítottam, kb 3*6 méteres, és van minden: klíma!!!, hűtőszekrény, mikró, vízadagoló, TV, internet, egy csomó bútor és egy másfél személyes ágy plusz kitakarítva vettem át. Viszont közös: a fürdő, a mellékhelység és a mosdók, amik nagyon tisztán vannak tartva.(minden reggel takarítják) Amúgy van angol wc is, nemcsak guggolós kínais, szóval megmenekültem. :)

Ezek után próbáltam kipihenni magam, de az izgatottságtól ez nehezen ment.

Nem hiába írtam nagy betűvel a mosolyog szót! Mindenhol viszonozzák a mosolyomat, segítőkészek a hétköznapi életben. Viszont az üzleti életben.... arról majd később írok. ;)

Folyt. köv. hamarosan!

Love you guys! :)